Érdekes és elég menő tapasztalásokkal zártam egy nagyon aktív hétvégét. Eléggé féltem tőle, hogy „milyen lesz a megítélése”, de sokkal jobb volt a visszajelzés és élmény mint amire számítottam!Egy három napos badacsonyi ivós túra és kikapcsolódás önismereti elvonulásként. Ez elég izgalmas nem? Kezdjünk is bele 🙂
Visszatekintés, hogy mindent megérts 🙂
Az egész Tomaj kaland nagyjából 20 évvel ez előtt kezdődött. 8 kalandvágyó fiatal, átlagban nagyjából 18 évesen (a felnőtt léthez csak korban és elméletileg közel), minden nyáron lementek egy nyaralóba Badacsonytomajba, hogy eltöltsenek egy felejthetetlen hetet. Buli, strand, programok és mindezt a méltán híres badacsonyi borok társaságában. Minden „Tomaj” felejthetetlen és emlékezetes nyaralássá alakult. Hatunkat annyira összekovácsolt, hogy a mai napig tartó és szerintem soha fel nem bomló életreszóló őszinte és mély barátság épült közöttünk.
Az igazi barátságról
Tudod olyan a kapcsolat, ha bárkit felhívunk ebből a hat emberből az éjszaka közepén teljesen mindegy, hogy hol van mit csinál, kérdés nélkül indul… Ez tényleg nagyon erős kötelék. Szerintem abszolút egy testvéri kapcsolathoz lehet hasonlítani. Hatan hatfelé indultunk a nagybetűs életbe, mindenki máshol él családjával, párjával és a gyerekekkel, de mindig összetartunk. Minden találkozás pontosan ugyan ott folytatódik, ahol legutóbb abba maradt.
Volt olyan aki „eltűnt” hosszú (5-6 akár 10 évre) időre, de nincs harag, nincsenek kérdések, nincs szembesítés. Csak egy mondat hangzik el: „Végre!!! De jó, hogy itt vagy b@szki… Persze idővel mindenki megkapja a beosztását, de harag az nincs.
Lassan 30 éve együtt, mi hatan
Tényleg nagyon sokmindent megélt hatunknak a kapcsolata. A barátság nagyjából általános iskola 6. osztályban kezdődött el. Azóta tart és évről évre egyre erősebb és élményekben gazdagabb. Végig nyomtuk a tinédzser kort úgy, hogy mindig számíthattunk egymásra. Szakítások, gyerekszületések, válások, veszteségek, krízisek, fájdalmak, csalódások, ünneplések. Szóval tényleg mindenben ott voltunk és vagyunk egymásnak.
És ennek minden évben egy ikonikus helyszíne és eseménye volt Tomaj. A nyaralás, ahol összegyűltünk és buliztunk egy hétig.
Tomajról egy kicsit bővebben (itt még az önismereti elvonulás még a kanyarban sincs)
Azt hiszem, ahogy indult tomaj, önismereti elvonulásnak semmilyen szín alatt nem lehetett nevezni. Maximum abból a szempontból, hogy mindenki megismerte magát:
- mennyi bort és fröccsöt tud meginni egyhelyben?
- mennyi fröccsre van szükség a teljes képszakadással járó berúgáshoz?
- és ezt egy nap hányszor tudja megismételni?
Ezekre a kérdésekre tű pontos választ kaptunk. 😀
De ezzel nyilván nem lettünk előrébb, nem ezeknek a válaszoknak köszönhetően vittük többre az életben. Mondanom se kell, hogy mindig Andriska volt, aki a legtöbbet ivott, aki a „legkészebb lett” és aki… Egyszerűen nem tudtam mértéket tartani. Ha elkezdtünk egy bulin van összejövetelen alkoholt inni, mindig azt éreztem, hogy nekem az összeset meg kell innom. Nagyjából ez az alkohollal kapcsolatos teljes inkompatibilitásom is hozzá tett ahhoz, hogy már 4 éve abszolút nem fogyasztok alkoholt. Nem voltam alkoholista soha, nem voltam rászokva, de ha buliztunk megittam mindent.
Ez Tomajban sem volt másképp, annyi volt talán a különbség, hogy itt mindenki ugyan ezt érezte. 😀
Búcsú az alkoholtól
A hatosból az egyik barátom legénybúcsúja volt az utolsó csepp a pohárban, szó szerint. Annyira „jól sikerült”, hogy kb semmire nem emlékszem az eseményről. Jó, nyilván az eleje megvan, de ahogy leértünk a szórakozóhelyre, már csak foszlányok. Nem tudom, hogy jutottam haza. Elköltöttem aznap este közel 100.000 forintot, a titokzatos hazafele úton elhagytam a telefonomat. Tehát tényleg teljes káosz. Ezt megelégelve, beláttam hetekkel az esemény után, hogy nekem tényleg ez volt az utolsó. Ha valami ennyire nem megy, akkor nem szabad erőltetni. És azóta még egy cseppet sem fogyasztottam, amit mindenféle nehézség és lemondás érzet nélkül tartok. Minden bizonnyal tartom is életem végéig.
Tényleg azt érzem, hogy semmi szükség nincs rá. Az én vonatkozásomban pedig csak a baj van vele. És nyilván ebben a tekintetben sikerült az alkoholizmus kialakulásának és rendszeres alkoholfogyasztásnak az egészségügyi és mentális következményét teljesen lenullázni.
Viccesen azt szoktam mondani, hogy én annyit ittam 30 éves koromig, hogy ez elég egy egész életre.
Ebben nincs több, nem ment, ezért úgy döntöttem semmilyen formában nem fogyasztok többet.
A tudatosságról itt olvashatsz még több bejegyzést!
A jubileumi Tomaj – avagy az önismereti elvonulás
2026-ban töltötte a hatos egyik megbecsült tagja a 40. születésnapját. Nem is volt kérdés, hogy ezt az alkalmat Tomajon fogjuk megünnepelni! Itt már egy kicsit izgultam, hogy milyen lesz nekem Tomaj? Nem iszok, nem kávézok, nem dohányzok, nem eszek húst, minden nap 5:00-kor kelek, és rengeteget olvasok, amikor csak tudok. Na ezekkel vágtam bele ebbe a kalandba. Megmondom őszintén, magam sem tudtam, hogy mire számítsak…
Jó lesz?
Én leszek a „szent fazék”?
Iszok, mert hiányozni fog a régi feeling?
Piszkálnak majd, hogy én vagyok a kis csíra?
Nem az történt, amire számítottam… Nem is tudom, hogy számítottam-e valamire, inkább úgy fogalmaznék, hogy mást vártam, de nagyon jól alakult. Mindenki támogatott és figyelembe vették a „szokásaimat”. Nagyon jól esett, nem kellett magyarázkodnom és nem is volt központi téma egyik mentességem se.
Döbbenetes tényleg, hogy mennyire felnőttünk. Pedig régen, ahogy írtam én is rendszeresen megittam a magamét az ilyen rendezvényeken. Magamét? Sőt még másét is 😀
Szóval tényleg az első pillanattól önfeledten tudtam menteskedni. Nagyon jól éreztem magam, és újra megbizonyosodtam róla, hogy semmi szükségem nincsen se alkoholra, se cigarettára, semmire ahhoz, hogy el tudjam magam engedni és maximálisan ki tudjak kapcsolódni.
De miért volt önismereti elvonulás?
Hát ez egész egyszerű. Ne úgy képzeld el, mint egy klasszikus elvonulást. Tudod , amikor elmész egy isten háta mögötti helyre egyedül, nem szólsz senkihez, a gondolataiddal és a gyakorlataiddal foglalkozol a külvilág zajától mentesen lelassulva. Nem ez nem ilyen volt… Igaz a lassulás pipa, távol a pörgéstől pipa, vidék és csend pipa. Mégis egy baráti társasággal elég nehéz ezt elképzelni igaz? Így visszagondolva teljesen abszurd, hogy elvonulásnak hívom, ez jogos lehet. Azonban képletesen még is az volt. Önismeretnek nagyon jó, hogy egy ilyen koncentrált nem mentes tömegben is vígam tartottam magam az elveimhez. Így megbizonyosodtam arról, hogy a kialakult életvitelem nem egy divatos hóbort, annál sokkal több…
Eszembe se jutott az „alkalmi alkohol fogyasztás” és a húsevés sem. Ez nem egy divatos menő szokás, amit láttam egy cuki Facebook storyba. Ez egy meggyőződés. Egy olyan elköteleződés saját magam mellett, ami most nagyon felerősödött. Rengeteg trendi kirakat vega és antialkoholista van, akik a színfalak mögött berúgrnak és steaket zabálnak kétpofára. Én nem kifele vettem fel ezeket a „szokásokat”, hanem befele. Nem az érdekelt, hogy más mit fog gondolni, hanem csak az, hogy ezt tartom jónak.
Elvonulni tömegesen is lehet
Az a személyes meglátásom, hogy nem kell mindent klasszikus értelemben kőbevésettként tekinteni. Ahogy írtam ez is egy elvonulás volt. Egy régi közösség újra együtt egy szimbolikus helyszínen, ugyan úgy mint máshogy, de még is egy kicsit másképp. És nekem sokat adott. Egy baromi éles és erős megerősítést kaptam, hogy nem divatozok, hanem változok. És igen is van létjogosultsága annak, hogy ragaszkodj az elveidhez minden körülmények között.
Hisz bármi, amit a fejedbe veszel nem azért csinálod, vagy állsz ki valami mellett, hogy majd „mit mondanak mások”… Ezt csak magadért teszed, meggyőződésből, elköteleződésből és erős motiváltság miatt!
Azt hiszem ez most ennyi.
Köszi, hogy elolvastad, remélem egy kicsit is hozzátettem a napodhoz.
