Az önismeret fejlesztése egy olyan végeláthatatlan folyamat, amit minél előbb érdemes elkezdeni ahhoz, hogy életünk minőségének javulását, már ebben az életben elkezdhessük élvezni. Ez egy olyan út, amin mindenkinek egyedül kell végig menni és a cél az, hogy minél jobban élvezd az életet magaddal, úgy ahogy van!
Az önismeretről általánosságban
Rengeteg képzés, tanfolyam és online kurzus érhető el ebben a témakörben, de az biztos, hogy nem fogják helyetted elvégezni a munkát. Mindenkinek (jobb esetben) előbb utóbb eljön az életében az a pont, amikor rájön, hogy változásra van szükség. Egy olyan változásra, ami belűről fakad, őszinte és elég erős ahhoz, hogy megtedd az első lépéseket az önismereti utadon.
Ez egy olyan ösvény, ahol egy tükröt tartasz magad előtt és őszintén kimondod azt, amit látsz. Itt nem kell köntörfalazni, nem kell másnak látszani, mint ami vagy. Pont ez a lényege, hogy meglátod magad, torzítások és hazugság nélkül, és felismered milyen vagy valójában. Na ez a legnehezebb, amikor lehúzod a leplet „a tökéletes magadról” és beismered azt, hogy:
- néha idegesítő vagy
- sokszor mondasz véleményt úgy, hogy azt senki nem kérte
- sokszor bántasz meg másokat, azért mert neked véleményed van, és ezt meg is osztod
- türelmetlen vagy és sokszor ideges az otthoniakkal
- nem vagy hajlandó beismerni, hogy hibázol
- stb…
Nagyon nehéz még magunknak is beismerni, hogy nem vagyunk tökéletesek, sőt mi több, tele vagyunk mi is idegesítő és kellemetlen tulajdonságokkal. De ez az első lépés! A felismerés. Ez mindennek az alapja, hogy felismered a hibáidat és személyiségedben azokat a kellemetlen vonásokat, amin ha változtatsz, sokkal jobb ember leszel, magadnak és másoknak is!
Pontos diagnosztika nélkül nem lehet szervizelni
Ez pontosan úgy működik, mint a személyautóknál. Képzeld el a következő helyzetet. Van egy probléma az autóddal, és elviszed a kedvenc szerelődhöz. Mi lesz az első kérdése? Mi a baja, amiért ide hoztad? Mit csinál máshogy, mint kellene? Nem igaz? Mire menne a szerelő, ha nem tudná, hogy mi a panasz, hol állna neki, mit nézne, vajon megtalálná a több millió lehetőség közül azt a problémát ami felmerült?
Na ugye. Szerintem sem. Sokkal egyszerűbb, ha elmondod neki, hogy állandóan felcsapkodod a kuplungot és emiatt már egyre nehezebben tudod a váltót használni. Kerreg, nincs nyomáspontja, és nehezen fog. Ekkor megrendeli a javítókészletet, felújítja a hibás kuplungot, és sokkal jobb lesz mint újkorában. Veszi a sebességet, nem lesz égtelenül büdös, ahogy elindulsz vele a parkolóból és nem fognak kinézni a gyorsétterem előtt, ahol verejtékezve kígyózó sort generálva próbálsz beállni a kiszemelt helyre…
Érted már? Be kell ismerned, ha valami nem oké! Ebben sokat segít a környezeted, család, barátok, feleség, férj, gyerekek, kollégák. Hidd el nagyon éles visszajelzéseket kapsz, csak ki kell nyitni a szemed.
Tehát a lényeg, az első lépés, hogy beismered magadnak, hogy mi az amin változtatnod szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudjál.
Ehhez elengedhetetlen az önismeret fejlesztése
És akkor most egy lépést előre, vagy inkább vissza a nulladik pontra. Ha megvan az elhatározás, akkor lehet elkezdeni fejleszteni az önismereted. Ahogy írtam az előbb az elején ez nagyon nehéz, sokszor a körülményeket vagy másokat okolunk a viselkedésünkért. Pedig nem „ők viselkednek, hanem mi”. Ha ezt végiggondolod, akkor teljesen egyértelmű, hogy nem lehet ezért más a hibás! Nem? Tulajdonképpen azok vagyunk, ahogy reagálunk a velünk történő eseményekre. Na ezen lehet nagyon hatékonyan javítani, az önismeret fejlesztésével!
Ha nem ringatod magad hamis illúziókba, hanem képes vagy beismerni, ha valamit rosszul csináltál. Tudod, csak akkor lehet valamin változtatni, ha tudod hol a hiba (szerelő és a kuplung)! Ez mindennek az alapja. Ha ez megvan akkor kezdődhet a személyiség fejlesztés és a minőségibb élet első lépései.
Nagyon nagy munka ez kétségtelen! Nagyon sokat kell gyakorolni és szinte életünk végéig tart, de megéri. Nekem nagyon sokat lendített az életemen (első sorban a feleségemmel és a gyermekkel való kapcsolaton), hogy elkezdtem magamat kívülről szemlélni. És tudod mi volt a legnagyobb gyomros, amikor rájöttem, hogy a nejemnek mennyi mindenben igaza volt.
- türelmetlen voltam
- ha fáradt voltam sokszor ingerült
- gyorsan felkaptam a vizet
- nem tudtam bocsánatot kérni
- sokszor voltam lekezelő („mert hülyeségnek gondoltam, amit mond”)
Amikor jobban belegondoltam láttam, hogy nem azért mondja ezeket, mert meg akar bántani… Egyszerűen ő él velem, ki világítson rá azokra a dolgokra, amiket én nem akartam észre venni? Szóval megint oda kanyarodtunk vissza, hogy a legfontosabb észrevenni és felismerni, ha valamit te csinálsz rosszul! Ez az első lépés az önismeretben szerintem.
Ha őszinte vagy magadhoz, és mindenféle torzítás nélkül hajlandó vagy felismerni magadat és a viselkedésedet, akkor már jó úton jársz!
A fejlődés útja
Nekem is az volt a célom, hogy jobb ember, jobb férj és jobb apa váljak az évek során. Erről már írtam korábban a spirituális fejlődés bejegyzésemben. Tehát a célom, hogy gyakorolva az önismeret fejlesztését, felismerve a hibáimat és hiányosságaimat, napról napra jobb ember lehessek. Ha jó irányba változok, akkor nekem lesz a legjobb, mert a családom, barátaim, szeretteim és mindenki akivel időt töltök, jobban fogja magát érezni a környezetemben, és ettől nekem is sokkal jobb lesz.
De ezzel soha nem leszel kész!
Viszont arra ne számíts, hogy írsz egy listát, amin bejelölöd a „hibáidat és a gyengeségeidet”, majd azt mondod, holnaptól megváltozom, és kész! Be is fejezted az önismereti utadat, teljesítve a küldetés, mehetünk tovább. Hát nem XD. Ez egy folyamat. És nagyon sokat kell dolgozni, mire eléred, hogy egy rossz személyiségjegy tompuljon.
Minél előbb elkezdesz az önismereted fejlesztésével foglalkozni, annál könnyebb dolgod lesz. Gondolj bele, itt ülök közel negyven évesen és még csak most vágok bele a közepébe. Olyan hibákat kell javítanom és olyan hiányosságokat kell pótolnom, amik 30-40 éve kisértenek. Szerinted mennyire nehéz egy közel fél évszázados beidegződést kiiktatni? Na erről beszélek. Nagyon nem könnyű.
Az én önismereti utam
Vicces nem vicces az én önismereti utazásom Brian Tracy kazettájával kezdődött kb 30 éves koromban. Épp életem egyik mélypontján voltam és akkor hallottam meg a Főnix szeminárium egyik részét. (ez a mai napig elérhető a Youtube-on) Ennek hatására kezdtem el falni az önismereti könyveket. Propper Péter, Orvos-Tóth Némi, Csernus, Almási Kitt, és sorolhatnám. Elkezdett nagyon érdekelni a téma, szerettem volna minél többet megtudni erről az egészről, és nem utolsó sorban magamról.
Ahogy írtam egy mélyponton nagyon nagy segítség volt az, hogy láttam nem egyedi a problémám. Emberek milliói küzdenek hozzám hasonló és nálam sokkal nehezebb élethelyzetekkel, melynek a megoldásaának egyik alapja kétségtelenül a megfelelő önismeret.
Ami nekem segített
Ekkor kezdtem el futni. Hosszú távon. És ez volt a legjobb tükör. Minél messzebbre futottam, annál közelebb kerültem magamhoz. Itt jöttem rá, hogy az önismeret az ilyen magányos sport. Egyedül kell lenni ahhoz, hogy észrevegyük magunkat, ki merjük mondani a megfelelő kérdéseket, és meg is merjük válaszolni. Nekem ez volt a terápiám. Futottam, hallgattam Brian Tracyt, volt hogy szomorú voltam, volt, amikor hihetetlen boldogan tértem haza egy jó felismerést követően. Tényleg nagyon jó irányt sikerült elkapnom, és szerintem valahogy 2016-ban indult el hivatalosan is az önismereti fejlődésem. (Talán ide tehető a Jivasakti felismerése)
Az utam most, 2026-ban
A futkározás és Brian Tracy óta már kb 10 év telt el. Azóta egyre jobb kapcsolatban élek a feleségemmel, rengeteg idegesítő és hasztalan tulajdonságomtól szabadultam meg. Én azt érzem, hogy határozottan kimutatható a pozitív változás. Az önismeret gyakorlása ott kezdődik, ahogy kilépsz a komfortzónádból. Amikor valami olyat csinálsz, amit nem szoktál, ami megterhelő. Ezekben az élethelyzetekben nagyon éles és konkrét kézzelfogható visszajelzéseket kapsz magadról.
Ha „elvégezted az önismereti kurzus” első részét, akkor ezeket fel is ismered és el is tudsz kezdeni javítani, változtatni magadon. Nyilván ehhez is kellenek jó módszerek és eszközök, de ebben nem tudok segíteni. Nem mondhatom azt, hogy kezdj el futni, vagy bicajozni, vagy raftingolni és akkor minden megváltozik. Ezek csak eszközök. Én abban tudok segíteni, hogy megmutatom az én utamat, amiből tudsz motivációt szerezni és inspirálódni.
Ami rám vár ebben az évben az önismeret fejlesztésben
Kb 4-5 éve elkezdtem ismerkedni a keleti filozófiával és vallással. Azt vettem észre, hogy keleten tudnak valamit, amit mi nem használunk annyira gyakorlatiasan nyugaton, és nagyon megtetszett. Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy idén felvételizek a BHF teológia szakára.
A Vaisnava vallás a védákon (szent írások) alapul, ami olyan mennyiségű és minőségű tudást tartalmaznak, ami egyszerűen elképesztő. A védikus tudományok 5000 évvel ezelőtt íródtak, és olyan használati útmutatót tartalmaznak az emberi élethez, aminek a felszínes megismerését követően úgy éreztem, nekem szükségem van rá. Nagyon sok mindent, annyira egyszerűen kimond és megfogalmaz, hogy a rohanó világban már észre sem vesszük.
Még teljesítenem kell egy sikeres felvételit, ami miatt nagyon izgulok, de mennie kell. Tudom, hogy ezen az úton, olyan gyakorlatias tudást van lehetőségem elsajátítani, ami kétségtelenül hasznomra fog válni. A keleti filozófia annyira őszinte és gyakorlatias, hogy ha valamiben kételkedsz, szinte azonnal ki tudod próbálni a gyakorlatban, és meggyőződhetsz róla, hogy működik vagy sem.
Kétségtelenül nagyon sokat fog hozzátenni az értékrendemhez egy új, számomra eddig idegen kultúra megismerése és tanulmáyozása. Úgy tekintek a főiskolára, mint egy nagy tudásközpont, ahol dokumentálva vannak az emberi élethez a használati útmutatók. Minél többet fordulok meg a csillaghegyi intézményben, annál jobban érzem azt, hogy ott a helyem.
Már csak két hét és minden kiderül
A felvételi június közepén lesz, amit már nagyon várok. Nagyjából a születésnapommal egybe esik, és minden jel arra mutat (még a védikus asztrológia szerint is :P), hogy ott a helyem és a lehető legjobb időszakomban és az év legjobb szakában teszek próbát. Mivel a felvételi nem pontszámítás alapján történik, hanem egy vizsgasort kell teljesíteni, így elég alapos felkészülést igényel.
Részt vettem pár hete a kétnapos előkészítőn is, és csak annyit mondanék ezzel kapcsolatban, ha csak ennyi jutott nekem „az intézményből” , már megérte. Nagyon sokat tanultam ebben a két napban és borzasztóan várom a folytatást, de erről majd a felvételi után írok.
Sok a teendő és feladat, de kevés az idő
Az elmúlt hónapokban nagyon sok mindennel foglalkoztam munka fronton. Új vállalkozást indítottam (ez amúgy már a kanyarban van, itt olvashatsz erről), nagyon sok volt a maszek munkám is (sok weboldal készült) és a munkahelyemen is rengeteg a feladat, ami szintén új vállalkozásötletekkel látott el.
Így a blog most egy kicsit háttérbe szorult, mert kénytelen voltam azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik hoznak is (anyagi szempontból). De tény, hogy a Jivasakti ad a legtöbbet az életemben, de nem mindig maradt időm a gondolataimat megosztani veletek.
Köszönöm, hogy elolvastad, jól esik, ha gondolsz rám június közepén, utána tényleg felpörögnek az események és reményeim szerint jövök minden héten érdekes tartalmakkal.
Szép nyarat!
Andris!
