A háláról tényleg beszélni kell?
Azt gondolom, hogy a mai világban igen. A legtöbb dolgot magától értetődőnek tekintjük; birtoklása, megszerzése, elérése abszolút teljesen természetesként hat. Ezért a hála és a hálaérzése és megélése teljes mértékben kikopott a mindennapokból. Pedig nagyon fontos lenne a hála gyakorlása.
Rengeteg hasznos, értékes mechanizmust indít el az idegrendszerben, a gondolatainkban, és rendkívül emelkedett állapotokat lehet elérni a hálának a gyakorlásával.
A hála ellenkezője az állandó elégedetlenség. Mindig többet, jobbat, szebbet, nagyobbat szeretnénk, aminek az eredményeképpen egy folyamatos üresség, egy folyamatos elégedetlenség érzés uralkodik bennünk.
A mindennapjainkban is rendkívül sok minden, amire alapvető, természetes dologként tekintünk, hálával kellene rá nézni. Megszoktuk és természetesnek vesszük, ami van és elfelejtjük értékelni.
Mi is tulajdonképpen a hála
A hála leegyszerűsítve nem más, mint egy őszinte köszönetnyilvánítás. Ha kicsit jobban belemegyünk a boncolgatásába, akkor elég hamar rájövünk, hogy fogalmunk sincs mit kezdjünk vele. Lehet, hogy te ügyesebb vagy nálam és magától értetődő ez a folyamat, nekem nagy erőfeszítés volt beépíteni a gyakorlatba.
És itt most nem arra gondolok, hogy ülj le nap végén az ágyra, nézz magad elé, és kezdj el ujjongani, de jó, van lábam meg kezem. Pedig ezért is lehetnél hálás. Nekem úgy vált gyakorlattá, hogy elkezdtem másként tekinteni a dolgokra, amik körbevesznek. És itt a „dolgokat” tényleg nagyon általános megfogalmazásban kell érteni. Mert hidd el, ha objektíven végignézel magadon és a környezeteden, akkor szerintem mindened megvan. És ami az elégedetlenkedésedet szüli legtöbb esetben az a kapzsiság és a fogyasztó társadalom nyomása.
Ne aggódj, én is és szerintem mondhatom, hogy „mi is ilyenek vagyunk”
Folyamatosan többet, szebbet és jobbat akarunk. Elkényelmesedtünk és a mindennapjaink részévé vált az anyagi javak hajszolása. Ezt magamon, a feleségemen és a gyermekemen is érzem. De annyira jó érzéssel tölt el, amikor nem veszek egy sokadik valamit, mert éppen adott pillanatban szükségét érzem.
Rengeteg felesleges kacattól mentettem meg magamat az elmúlt években, mert megpróbálok rá odafigyelni.
És ez is egy olyan pontja volt a hála gyakorlati alkalmazásának, amit szerintem sikeresen beültettünk (nem csak én, hanem az egész család) a gyakorlatba. Mert ugye ez a titkos küldetésem! Gyakorlati példán keresztül szeretném megmutatni azt, hogy a védikus és keleti bölcsességeket úgy tudjuk használni a „városban”, hogy nem kell szerzetesként élned egy kolostorban.
Nem teljes lemondás, hanem észszerű beszerzés
Nekem az volt az első lépés, hogy elkezdtem felismerni azt, amikor feleslegesen halmozok vagy szerzek be valamit. Olyan tárgyat, dolgot, vagy eszközt vagy bármit, amire tulajdonképpen nincs is szükségem, csupán vágyat érzek a birtoklása iránt. (Innen is csókoltatok minden marketingest, akik nagyon jól végzik a munkájukat 😀 )
Tehát megvettem egy sokadik tech cuccot (ezekért oda voltam, illetve a mai napig oda vagyok, csak megfelelően kontrollálom 🙂 ), de elég hamar felismertem, hogy valójában nem a szükségleteimet elégítettem ki a vásárlással, hanem a vágyamat, hogy birtoklok valami újat, amit kinéztem.
A folyamat szerintem ismerős neked, nap mint nap átéljük, és ahogy mondani szokás, már az fél siker, ha felismered és bevallod magadnak, hogy butaságot csináltál (megint :D). Előbb utóbb el fogsz jutni oda, hogy a felismerés megelőzi a vásárlást és ezzel az ördögi kör bezárul!
Párkapcsolatokban is igaz
A hála hiánya a párkapcsolatainkban is meglátszik. A klasszikus példa és közhely, minden személy fontossága az életedben legtöbbször akkor mutatkozik meg, amikor elveszíted. Ismerős igaz? Ameddig együtt voltál a pasiddal vagy barátnőddel, nap mint nap nyírta ki az idegrendszeredet azzal, hogy:
- nem hajtotta le a wc ülőkét
- nem vitte ki a tányért evés után a konyhába
- állandóan horkolt, hogy ne tudj aludni
- széthagyta a ruhákat és büdös zoknikat
És a csajok?
- folyton bevágják a kocsiajtót
- a hajjal teli fésű a fürdőszoba kötelező darabja
- a 37 db tusfürdő és kencefice kötelező tartozéka a kád szélének
- és az eltüntetett kocsikulcsokról már nem is beszélek
Ezekkel az apróságokkal le tudjuk egymás idegrendszerét rombolni. De ha vége a kapcsolatnak, akkor estéket sírunk át, hogy bárcsak összeszedhetném a zoknidat, vagy tüntetné el inkább a kocsikulcsot! Igaz? Neked is volt már ebben részed?!
Pedig sokkal egyszerűbb lenne addig hálával tekinteni a párodra, ameddig minden nap téged választ, és melletted van! Ez is természetes nem? Nincs még egy hülye nő (vagy pasi) aki elviseli az idegesítő baromságait… (hidd el, hogy van és ha rátalál, akkor már késő lesz)
Mennyire jótékony hatású a hála?
Ha őszintén tudsz valamire vagy valakire hálával gondolni, akkor pontosan tudod miről beszélek. Képzelj el egy fontos személyt az életedbe. Hunyd be a szemed (na jó még ne, előbb olvasd el a bekezdést 🙂 ) és keress egy olyan apróságot, amiért őszintén hálás vagy, neki! Nem kell nagy dologra gondolni, egész apróság is megteszi (kivitte helyetted reggel a kutyát, csomagolt ebédet, levitt kocsival a buszhoz), gondolj erre az esetre és nagyon kellemes érzés fogja eltölteni a lelkedet. Na, amit ilyenkor érzel az a hála!
A hála gyakorlása (eleinte még tudatosan), mint személyiségfejlesztő tréning
Ha elkezdesz ezekre a dolgokra fókuszálni, keresed a mindennapokban azokat az eseményeket, amire tudsz hálával tekinteni, akkor szép lassan automatikussá válik. Megváltozik a hozzáállásod, a kedved, teljesen más lesz idővel a kisugárzásod és a személyiségedre is fejlesztően hat. Biztos vagyok benne, hogy fel tudsz idézni olyan embereket a közvetlen környezetedben, aki mindenbe beleköt, mindenhez van egy negatív kommentje és mindig tudja a dolgok rossz oldalát nézni. Gondolhatod neki mennyire szürke lehet a lelki világa…
De ott van ennek az ellenkezője is. Általában imádjuk azoknak az embereknek a társaságát akik, mindenben a jót keresik, mindig pozitívak, ha valami rossz történik velük, akkor is tudnak rá vidáman reagálni, hogy legalább megúszták ennyivel, lehetett volna rosszabb. Na, őket keressük. Ők azok a személyek, akik rutinosan hálásak azért, ami van, és nem azon elégedetlenkednek, ami nincs.
Csak kezdj el figyelni!
Hidd el sokkal egyszerűbb, mint gondolnád! Nem egy ördögtől való feladat. Mindössze annyit kell tenned első lépésként, hogy este lefekvés előtt végiggondolod a napodat. És keresel egy két olyan apró momentumot, amiért egy picit tudsz hálás lenni. Épp elérted a buszt, biztatott a főnököd, ami nagyot lendített a motivációdon, sikerült végre lezárnod egy régi vitát a kedveseddel. Tényleg ne nagy dolgokat keress, mindössze annyit, ami elsülhetett volna rosszul, de ma jó eredmény született.
A szorgalmasabbak ezt füzetben vagy telefonos jegyzetben/naplóban is vezethetik. De nem ez hozza meg az áttörést, ez csak segít elindulni az úton. Az első pár alkalommal lehet, hogy nem is fogsz találni semmit. Nem lesz olyan a napodban, amit ki tudsz emelni. Majd eltelik egy két alkalom, és már napközben, ha jó dolog történik veled, mondani fogod magadban: „Na ezt tuti elmondom este, ezért irtó hálás vagyok”.
Érted már a lényeget? Pont, mint amiről korábban már írtam, tudod a piros suzukik meg a pozitív gondolatok! Sokkal előbb észre veszed azokat a dolgokat, amire (eleinte még) tudatosan figyelsz.
Mit adott nekem a hála „bevezetése” ?
Rengeteget változott a személyiségem. Elkezdtem olyan dolgokat észrevenni a mindennapokban, amikről korábban fogalmam sem volt. Tényleg az van, amit az elején írtam, hogy a legtöbb dolgot, ami velünk történik teljesen természeteskén kezeljük. Nyilván ebbe a hatalmasra duzzadt ego is szerepet játszik, de akkor is így van.
Ahogy elkezdtem tudatosabban jelen lenni, és jobban figyelni magamra elég gyorsan megtaláltam azokat helyzeteket, amikor baromira nem volt magától értetődő az, ami van, de mégis elsőre annyira természetesnek tűnik. Van egy szép családi házam, van két autónk, van egy chopperem, most tudtunk venni a feleségemmel két új kerékpárt, mindent meg tudtam teremteni, ami a munkámhoz szükséges… Érted mire gondolok? Ezek nem járnak alanyi jogon. És már őszintén hálás vagyok azért, amim van! Hálás vagyok azért, hogy:
- a feleségem mindenben támogat és motivál
- azzal foglalkozhatok, amit szeretek
- mindig sikerül elérni a céljaimat
- a kisfiamért, ahogy látom csodálatos emberré válni
- édesanyámnak azért, amiket megtanulhattam tőle
- ezt a blogot is volt időm, erőm, lehetőségem elindítani
Tényleg teljesen másképp tekintek a világra. De ne gondold, hogy ha kétszer elmondod este, jajj de jó, hogy elértem a buszt és Kázmérka megkapta a kettest matekból, akkor minden meg fog változni. Ez nincs így!
Viszont nagyon nagy lépést tehetsz egy teljesebb életért, ha ezt az apróságot megpróbálod bevezetni, illetve visszavezetni a kis világodba!
Őszintén remélem, hogy tudtam segíteni!
Hálás vagyok az olvasásért és támogatásodért!
