A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolát (továbbiakban BHF) a feleségem jóvoltából ismertem meg közelebbről. De indítsuk is a teológus sztorimat azzal, hogyan lyukadtam ki a főiskolán.
Spirituális érdeklődésem a 30-as éveim elején kezdődött, amikor gőzerővel kerestem a válaszokat a kérdéseimre. Magánéleti problémák, elakadások, anyagi gondok… Egyszóval nem volt túl rózsás a helyzet és kb. 1 év önmarcangolás után, elkezdtem a hibákat magamon kívül keresni. Mármint nem is a hibákat, hanem a problémák forrását. Olyan gagyi lett volna úgy lezárni egy rossz időszakot, hogy mindent én rontottam el, vagy épp az ellenkezője, a rossz anyagi helyzet és a személyes problémáim más, egy rajtam kívülálló ok miatt következtek volna be. Elkezdtem tisztán látni és éreztem, hogy óriási szükségem van változásra. Nem egyre, hanem inkább változások sorozatára.
Elkezdtem önismereti tréningeket és motivációs előadásokat hallgatni, ahol megerősítettek abban, hogy van megoldás, és szinte biztos, hogy minden szorult helyzetben elérhető útmutatás és válaszok a kérdéseimre. Na, mondanom sem kell, hogy már ez nagyon megtetszett. Viszont, ami huzamosabb ideig eltartott az az volt, hogy megtaláltam a saját utamat. 🙂
Mielőtt koncentráltan találkoztam volna a vaisnava hitrendszerrel és a védikus irodalommal nagyon sok helyen keresgéltem. Ezekről tényleg röviden, sarkítva, hogy a legegyszerűbben átmenjen, amit mondani szeretnék.
Fontos kiegészítés: Az olvasottakra soha ne úgy tekints, mint egy örök igazságra, vagy egy (akár Brit tudósok által) bebizonyított tényre. Az írásaim kizárólag az én megértésemet jelentik, nem pedig egyetemes tudást, de végképp nem kinyilatkoztatott tudást. Ez csupán egy élmény gazdag beszámoló arról, hogy jutok el „A” pontból „B” pontba. Se több se kevesebb!
Ahogy írtam hallgattam önismereti anyagokat, motivációs trénerek jól felépített műsorait. Már látom, hogy ez csupán a felszín. De nem lealacsonyítóan írom ezt, mert ott, akkor, és amilyen mélyen voltam, ezek nagyon sokat segítettek. Inkább úgy tekintek rájuk, mint egy indító motorra. Ha nagy baj van, akkor mindenféle segítséget elfogad az ember és én is így tettem.
Ezt követte megannyi spirituális irányzat felfedezése. De mindegyiknél az volt a következtetésem, hogy oké ez tök jó, de én többet szeretnék. Mélyebb és igazibb tudásra vágytam. Elkezdtem ismerkedni a Buddhizmussal. Ami alapvetően nagyon tetszett, de egy kis idő elteltével nem volt annyira meggyőző az a teória, hogy a több ezer éves tudást elutasítva a „a semmibe való megérkezés legyen a célom”. Az üresség és a tétlenség, valahogy már akkor sem vonzott, így rövid időre az érdeklődésem alábbhagyott. (Egy rövid spirituális tél)
A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola – ami előtte volt
Feleségem hosszú évek óta kacérkodott a gondolattal, hogy mélyebben szeretné megismerni a jóga tudományát, és nagyon szeretne idővel jógaoktatással foglalkozni. Kereste a legmegfelelőbb forrást arra, hogy hiteles oktatóktól, tradicionális formában tudja megtanulni ezt a „mozgásformát” úgy, hogy a megszerezett képesítéssel ő is egy hiteles oktatóvá váljon.
Rengeteg oktatást körüljárt, megnézet nagyon sok oktatót, aki „oktatói” tanfolyamot hirdet, de valahogy egyik sem volt az igazi. Ezek a képzések 2 héttől 6 hónapos terjedelműek voltak leginkább, de valami mindig hiányzott. És ezeknek a keresgéléseknek minden esetben a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola jógamesteri szakja volt az utolsó állomása. Alaposan utána járt a főiskolának és a tanulmányi/tanítói háttérnek. Mondanom sem kell, hogy elég hamar meggyőződött arról, ha komolyan szeretné csinálni, akkor ez a legjobb választás.
El is kezdődött a személyes utánajárás. Telefonált, érdeklődött, olvasott a témában, és végül elég hamar meghozta a döntést, hogy ide szeretne jelentkezni. Megmondom őszintén, hogy kezdetben kicsit viszolyogtam a gondolattól, hogy Krisnás lesz a nejem és ezt jó darabig fent is tartottam. Féltettem na. 😀 Ez a félelem, most már látom, hogy az ismeretlentől való félelem volt. Mert kétségtelen, hogy egyből a prekoncepciók keltek bennem életre, és láttam magam előtt, ahogy a nejem narancssárga függönyben könyvet árul a Blahán…
Most már tudom, hogy ez leginkább az idétlenségemet és tudatlanságomat igazolta. Még ekkor a Krisna-tudatról nekem a nyilvános közterületen történő könyvárusítás ugrott be. De ezt megint csak az ismerethiány és a tudatlanság okozta előítélet okozta. Ha látsz egy Krisnást könyvet árulni, akkor minden Krisnás egy könyvárus lesz a szemedben.
Az első valós élmények (még a feleségemen keresztül) a BHF-ről
Meglett a jelentkezés, elkezdte párom a felkészülést a felvételire. Többször előfordult, hogy segítettem, kikérdeztem és igyekeztem támogatni a felkészülését (itt még biztos voltam benne, hogy a későbbi Blahás könyvárusi) főiskolára. Aztán elkezdtem olvasgatni a jegyzeteket és olyanokat találtam benne, hogy a szemöldököm gyakran a homlokom tetejére szaladt. Mikor jó, mikor fura értelemben.
A felkészülés(ünk) sikeres volt, felvették. 🙂 Majd elkezdődött a tanév.
Na is itt kezdett fura lenni a nejem… Eleinte rendesen azt feltételeztem, hogy ezek szednek ott valamit. Amiket és ahogy mesélt, nem tartottam más forgatókönyvet elképzelhetőnek. Nem elég, hogy könyvet fog árulni még cuccozik is, remek kilátások.
Persze, ahogy egyre többet járt az iskolába szombatonként, a tünetek egyre erősebbek lettek. Fura dolgokról tanult, fura dolgokat mondott, az meg, hogy mit mesélt a benti hangulatról egyenesen hihetetlen volt. Egyre erősebb lett a gyanúm, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Olyan okos nő, mi a francot csinálhatnak vele, hogy ilyen?
Nyomozás a „könyvárusok” misztikus világában
Elkezdtem tanulmányozni a feleségem jegyzeteit. Úgy voltam vele, ha ezt nyíltan csinálják, akkor annak lesz valami nyoma. Most mond meg, olvasni kezdtem a jegyzeteket, de csak úgy titokban. Nem vertem nagy dobra, nehogy azt higgye, hogy én is könyvárus akarok lenni 😀 És leesett az állam…
Csupa olyan dolgot olvastam, amit eddig sehol nem találtam, semmilyen vallás, spirituális előadó vagy motivációs tréner nem mondott ennyire mély és valódi dolgokat. Pláne nem több ezer évvel ez előtt. Egyre többet és többet olvastam a témában, és egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. Gyakorlatilag az a kép alakult ki bennem, hogy a Krisnásoknál van a recept egy boldog, szenvedésmentes és klassz élethez. Érdekes fordulat nem?
A lebukás pillanata
Még nem tudtam, de közelgett a nagy nap. Itt eldőlt minden. Már nem emlékszem pontosan miért, de szerintem valami logisztika probléma miatt egyik szombaton én vittem a feleségemet és én mentem érte. Úgy voltam vele még akkor, hogy megnézem magamnak ezeket az embereket, kik csinálták ezt a feleségemmel…
Ebédidőben értem oda, mert már nem volt sok órája én meg előbb végeztem a dolgommal. Bementem, és húha… Ez tényleg nehéz elmondani. Belépsz a templomépületben a BHF kapuján, leveszed a cipőd egy kis „öltözőbe” kilépsz az ajtaján és ott a nagy bummmm. Lebuktak, kész annyi…
Mindenki kedves, úgy üdvözölnek mint, ha mindig odajártam volna. Kedvesek, végtelen nyitottság, érdeklődés és nagyon finom illatok. Ez volt az első, amit leszűrtem megérkezést követően.
„Jól van, nem lett cuccos, és minden bizonnyal a Blahára se küldik könyvezni” 😀
Innentől kezdve, ahogy láttam a kis társait, a tanárokat és elkezdtem megismerni a tananyagot napról napra egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. Ez annyira sikerült, hogy a feleségem első éve végén jelentkeztem a teológia szakra. Eddig már vagy 8-10 könyvet elolvastam, millió előadást meghallgattam, és minél többet kerestem a témában, annál biztosabb voltam benne, hogy jó helyen vagyok.
Amit nem lehet átadni, csak átélni
Saját bőrömön tapasztaltam meg a végtelen kedvességet és támogatást, amit a felvételi eljárás során éltem meg. Természetesen a felvételim nagyon jól sikerül, majdnem 100 százalékos lett 🙂 És már én is a Bhaktivédanta Hittudományi Főiskola első éves teológia szakos hallgatója vagyok. Nagyon élvezem az oktatás, imádom az összes tantárgyamat, kedvelem az összes oktatót.
És, ami a mai oktatási rendszerben tényleg felfoghatatlan, az egész iskola vezetése olyan mint, ha értünk lenne. Azt érzem, hogy örülnek nekünk, azt szeretnék ők is, hogy mindenki a legjobbat tudja magából kihozni, és ne csak elvégezze a szakot, hanem tanulja meg azt a tudást, ami „náluk van”. Tényleg döbbenetes és nem tapasztaltam még ehhez foghatót.
Nagyon várom a szombatokat, hogy mehessek és bővítsem az ismereteimet. Tényleg nagyon klassz hely a fejlődésre, és arra, hogy többet ki tudjunk hozni magunkból, az életünkből és a lehetőségeinkből.
Krisnás lettem?
Röviden: nem. Nem csatlakoztam a valláshoz és azt érzem nem is tervezem. De megnyugtatlak, ez a BHF-en nem is elvárás. Nincs ilyen megkötés, hogy a diplomát kizárólag Krisna-tudatú hívők vehetik át. Épp ellenkezőleg, a főiskola kapui mindenki előtt nyitva állnak. Ez egy misztikus hely, ahol mindenki megtalálja a számítását. Aki Bhakta akar lenni kétségtelen, hogy a legjobb helyen jár. Aki a jóga tudományában szeretne elmélyedni, számára is tökéletes választás.
És az, aki válaszokat keres azokra a kérdésekre, amik megfejtését már jó ideje nem találja, nekik is szuper választás. Itt olyan mély tudásra tesz szert a hallgató, ami biztosan az élet minden területén a hasznára fog válni. Lehetsz jógaoktató, teológus, vagy egyszerűen csak kíváncsi. Ez a kultúra szerintem mindenkinek rengeteg újat tud mutatni.
Ahhoz, hogy megkezdje a tanulmányait a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán, és megszerezze a diplomát nem feltétel, hogy Krisna-tudatú hívő legyen. Viszont elkerülhetetlen, hogy a vallást és a vaisnava kultúrát alaposan megismerje.
Ez tényleg más hely
Alapvetően azt érzem, hogy az oktatók, de még a hallgatók hozzáállása is teljes eltér a megszokottól. (Ez keltette bennem azt az érzést, amit korábban írtam, hogy „ezek tuti cuccoznak”) Mindenki végtelenül kedves, figyelmes nyitott és jóindulatú. Itt valahogy ilyenné válik az ember. És most már teljes mértékben értem, hogy miért várta a nejem minden alkalommal az oktatást. Ezzel már én is így vagyok. Várom a szombatokat, hogy mehessek, hogy tanulhassak, hogy ott lehessek.
Egyelőre ennyi 🙂
Nagyon szépen köszönöm a figyelmed és az idődet.
Fontos üzenet: a Krisnások nem cuccoznak és nem minden Krisna-tudatú hívő könyvárus 😀
Legyen csoda napod!
Andris
