Manapság életmódváltás tekintetében a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy:
- meg kell venni egy csomó táplálékkiegészítőt
- kondi bérletet
- fogyni kell
- többet mozogni
- és ezt minél aktívabban posztolni a social media felületeken, hogy mindenki lássa
Oké. Ez is egyfajta életmódváltás, de mi van akkor, ha valaki többre vágyik? Ha valaki azt szeretné, hogy más minőségben tudjon változni. Nyilván az egészség megőrzése kiemelten fontos feladat mindenki számára. De az én megítélésem szerint 2026-ban legalább ugyan annyi a mentálisan, érzelmileg sérült és károsodott ember Magyarországon, mint a túlsúlyos. De picit azt érzem, hogy előbb megy el mindenki edzőterembe vagy futni, mint befelé fordulva magával foglalkozni.
Pontosan ezért született meg ez a tartalom, hogy a menő fitness, edzés, futás mellett, az életmódváltás az életünk más területére is hathat, amivel óriási eredményeket és életminőség javulást érhetünk el. És mindezt úgy, hogy nem lesz tele a cikk táplálék kiegészítő, kondi bérlet és personal tréning linkkel. Mit szólsz? Belevághatunk?
Mi az életmódváltás valójában – és miért nem a mérlegen dől el?
Életmódváltás alatt én azt értem, hogy rengeteg odafigyeléssel, új szokásokkal és új hozzáállással igyekszünk elérni azt, hogy a korábban kitűzött céljainkat elérjük és a változás tartós maradjon. Talán ez a legfontosabb, hogy a cél elérése ne egy pillanat legyen, hanem egy állapot, amiben jó érzés „ottragadni”.
Ezt a tartós változást talán a fogyás szemlélteti a legjobban. Amikor úgy döntünk, hogy lefogyunk „X” kilót, akkor optimális esetben nem az történik, hogy elérjük a vágyott súlyt és újra elkezdhetünk korlátozás nélkül zabálni és minden korábbi szabályra magasról tenni. Onnantól kezdve, ha lefogytunk, akkor jöhet a második menet. Meg kell tartani a súlyodat! Különben mit ért az egész.
Kétségtelen, hogy, aki nem csak a célt éri el, hanem „ott is tud maradni” az én olvasatomban már életmódváltóvá vált, mert ennek megvannak a feltételei. A fogyós példával lefogysz, mert többet mozogsz, kevesebbet és jobbat eszel, odafigyelsz a táplálkozásra és a pihenésre is egyaránt így eléred a célodat. Ha megvan a vágyott testsúly vagy fizikum, akkor nyilván lehet lazítani a szabályokon, de csak annyit, hogy ez a forma megmaradjon.
Ebben az esetben már nem fogyókúrás vagy, hanem életmódot váltottál, aminek a következménye a vágyott forma. Szerintem ez így oké! Mehetünk tovább?
Az (én) életmódváltásom 5 pillére
Nekem is céljaim voltak annak idején, amikor elgondolkodtam azon, hogy szeretném javítani az életminőségemet. Nem egy kényszer vagy a mainstream hatására indultam el az utamon, hanem teljesen tudatosan. Visszatekintve már most elég komplex a változás, de még messze a vége. Vége? Egyelőre azt látom, hogy ez nem egy olyan folyamat, aminek egyszer csak vége.
Ez egy élethosszig tartó folyamatos változás. Ahogy írtam a cikk elején az életmódváltás nagyon divatos lett manapság, de a legtöbb esetben leginkább a konditerem látogatást, a táplálék kiegészítőkkel dúsított „egészséges étkezést” és a fogyást értik alatta. Nekem ez ennél sokkal komplexebb és a folyamatos szellemi és lelki fejlődést is magában foglalja.
Persze a mozgás és a helyes táplálkozás is a része, de csak egy része. Ott van mellette az önfejlesztés, az ismereteim folyamatos bővítése, divatosan az „énidő”, amikor befelé, magamra figyelek és ezzel a belső egyensúly megteremtése.
Ezen az 5. ponton fogunk végigmenni, hogy kezdtem el, mi a cél és jelenleg hol tartok az utamon. Az életnek ez az 5 területe, aminek a folyamatos fejlesztésével érhetek el maradandó változást, és biztosítalak afelől, hogy soha nem leszek készen.
Tehát az én olvasatomban az életmódváltás, nem csak egy vagy két terület időszakos és intenzív manipulálása, hanem egy teljes lényemre ható változás 🙂
Tudatosabb és egészséges táplálkozás
Ahogy szép fokozatosan elkezdődött minden:
Az alkoholfogyasztás teljes mellőzése
Ez valóban nagyon nagyot adott hozzá az életemhez. Nem írok erről regényt, nem voltam alkoholista vagy alkohol beteg. Egyszerűen a bulikba és az összejöveteleken én is elfogyasztottam a magamét. A nagyobb baj nekem mindig a mértékkel volt. Általában jóval több alkoholt fogyasztottam, „mint amire szükségem lett volna”. És egy ilyen túlfogyasztás követően, egy legénybúcsú kellemetlen másnapján döntöttem úgy, hogy nekem erre a továbbiakban nincs szükségem. Nem leszoktam, hisz nem voltam rászokva. Viszont, ha ittam, akkor az összeset…
Hiányzik? Cseppet sem. Ennek már 5 éve, hogy nem fogyasztok semmilyen formában alkoholt. Ennek a pozitív hatásait szerintem nem kell bemutatnom :D.
Húsfogyasztás mellőzése
Ez még friss, mert kb. 8 hónapja tart. Rendszeresen tartottam korábban is böjt napokat, heteket, amikor kerültem a húsféléket. Alapvetően olyan típus voltam, aki egy szelet karajra is szívesen dobott rá egy fél adag pörköltet a rántott hús előtt. És imádtam. Minden étkezésemben jelen volt. Eszem ágában sem volt lemondani a szaftos, finom falatokról.
Ez év márciusában is jött egy etap, amikor kitűztem magam elé, hogy most 2 hétig nincs hús. Ilyenkor mindig egy picit könnyebb lettem, nem voltak annyira megterhelőek az étkezések és így nyilván a szervezetem is fel tudott lélegezni, hogy az emésztési idő jelentősen csökken. Azonban a két hét elteltével 21-re lapot húztam és úgy voltam vele, ha most se haltam bele, akkor kibírom még húsvétig.
Így is lett. Kibírtam. De itt most nem lett vége. Több, mint egy hónap után kezdett csillapodni a hús utáni sóvárgásom. Azt éreztem, hogy az étkezések nem annyira megterhelőek, pihentetőbben alszok, és sokkal energikusabb vagyok. Mind e mellett azok a vallási és spirituális könyvek a húsmentes életforma mellett tették le a voksukat, amiket olvastam. Ha nincs annyira megterhelve az emésztéssel a szervezet, sokkal jobban működik az agy és élesebb az elme.
Ezt teljes mértékben alá tudom már most támasztani. Nem tudom mi a helyes megfelelője a csak húsmentes étkezésnek, talán a sima vega. Tojást, sajtot, tejterméket változatlanul fogyasztok. De húst azt nem. Halat néha, de nem nagyon vagyok érte oda.
Update: jelenleg a húsmentesség teológiai hátterével is maximálisan tudok azonosulni. Nem képmutatás vagy menő divat, de tényleg nem szeretnék leölt állatokból fogyasztani. Ez nem egy vitaindítás vagy provokáció. Tisztában vagyok vele, hogy azokat az állatokat, amiket elfogyasztunk ezzel a céllal tenyésztettek. De így 8 hónap elteltével nekem ezzel kapcsolatban ez az érzésem. Nem szeretnék halott állatokat fogyasztani.
Nem érdemel külön pontot, de kávét sem fogyasztok már 2 éve
Ez is egy hirtelen ötlettől vezérelve indult. Már megittam napi 4-5 kávét. Persze nem az erősebb fajtából, ilyen nagyon hosszú, vizes amerikai stílusú kávét. És azon kívül, hogy többet jártam a mosdóba, mint aki fel van fázva, már semmilyen pozitív hatását nem élveztem. És őszintén aggódni kezdtem, hogy ennek az évek múlásával biztos negatív következményei lesznek.
Ezek után döntöttem úgy, hogy kávé helyett átváltok a teára. Nem ezeket az áruházi söpredékeket fogyasztom, mert az ki tudja miből van. Igyekszem normális áron minőségei Angol, fekete, zöld és oloong teát beszerezni és ezeket iszom váltogatva.
Az angol és fekete teákat reggel szeretem, tejjel. A zöld és oloong teát pedig a nap további részében friss citrommal.
Rendszeres mozgás
Engem is elért a hiúság.
Sokáig nem vettem tudomást a korábbi alakomról, ami finoman szólva sem volt előnyös sem egészségileg, sem vizuálisan. Miután már utáltam meglátni magam a tükörben, vagy a városban egy kirakatban, elkezdtem foglalkozni a mozgással. Korábban sokat futottam, de így az elején inkább a nordic walkingot választottam és a túrázást. Illetve arra törekszem, hogy minden nap legalább 10.000 legyen a lépésszám ezzel növelve az elégetett kalóriákat még akkor is, ha nincs edzés.
A rendszeres testmozgás tényleg nagyon fontos, az egészséges életmód alapja. Így az én életmódváltásomból sem hiányozhat. Viszont, nem kizárólag az edzésekre és a fokozott terhelésre alapszik.
Nem szeretnék edzéstippeket adni, mindenki válasszon olyan mozgásformát, amiben örömét leli és be tudja illeszteni a mindennapokba. Nekem a nordic walking volt ez és a túra. Mind a két tevékenység a természetbe irányít. Télen nyáron lehet űzni, nem túl megterhelő, mégis igen aktív fizikumot eredményez.
Nekem szép lassan folyamatosan peregnek le a kilók, sokkal jobban érzem magam, és imádok kint lenni a szabadban. Nagyon bevált. Jelentősen javult az állóképességem, csökkent a pulzusom (aktív és nyugalmi egyaránt), jobbakat alszom. Nekem ezzel kapcsolatban nincs kérdésem.
Önfejlesztés – avagy a folyamatos tanulás
Szerintem a mentális egészség és állapot legnagyobb barátja a folyamatos önfejlesztés. Bizonyított tény, aki sokat olvas, rengeteget tesz azért, hogy fitt maradjon szellemileg és jóval nagyobb eséllyel kerülik majd el az időskori szellemi nyavalyák.
(Amúgy már ezért is megéri az életmódváltást fontolóra venni, hogy amennyire lehet nyújtsuk az előttünk lévő évek számát és emeljük az eltöltött idő minőségét.)
Ezzel nem volt gondom soha szerencsére. Na jó, ez így ebben a formában nem igaz. Fiatalon az érettségi után sajnos én is abba a hibába estem, hogy az életben nem akartam többet könyvet látni vagy tananyagot. Úgy gondoltam itt a bizonyítvány, én kész vagyok. 😀
Szerencsére ez nem tartott sokáig, egy elég gyors átmeneti időszak volt. Nagyjából 25-26 éves koromtól mindig van valami, ami érdekel, amiről szívesen olvasok, tanfolyamokat végzek el és bővítem a tudásom.
A munkám is megköveteli, hogy folyamatosan legyek naprakész, ismerjem az új trendeket, módszereket, eszközöket. Éppen ezért a szakmámba is folyamatosan képzem magam. De ez nem olyan izgi, menjünk végre kicsit mélyebbre nem?
Ahol az én önfejlesztésem elkezdődött
29 éves koromban ért egy meglehetősen nagy trauma. Erről most nem írok itt részletesen, mert nem ez a lényeg, viszont muszáj megemlítenem, mert meghatározó. Életem első nagy törése az volt, amikor elhagyott a gyermekem anyja. Teljesen mindegy miért és hogyan, most nem ez a fontos. Hazamentem a munkából és mondta, hogy neki ez ennyi volt.
Teljesen kilátástalannak éreztem a helyzetet… Mi lesz a családdal? Hogy fogom látni a 3 éves kisfiamat? Hova menjek? Mit kezdjek magammal? Mi lesz így a továbbiakban? Szóval rengeteg kérdés merült fel bennem, amire azonnal választ szerettem volna kapni. Ott álltam 29 évesen elveszítve az egzisztenciámat kb. két szatyor holmival és mentem édesanyámhoz a gyerekszobámba. Hát… Nem voltak annyira jók a kilátások.
Akkor ezt az időszakot gondoltam életem legrosszabb etapjának, ma már visszatekintve hálás vagyok azért, hogy akkor, így és megtörtént. Miután végeztem azokkal a körökkel, hogy mit rontottam el? Miért kell ezt kapnom? Stb. stb.. Elkezdtem nagyon szomjas lenni a tudásra, ami átsegít ezen az időszakon.
Keresgéltem olyan anyagokat, amik segítenek szorult helyzetben „tisztán látni”, utat mutatnak, és egy olyan forgatókönyvet, amivel átvészelheti az ember a nyomorát. Jött minden, válogatás nélkül… A klasszikus motivációs előadók, Brian Tracy, Szabó Péter és még hajnalig sorolhatnám. A youtube-on hallgattam az előadásokat és olvastam a könyveket. Egy valamire nagyon jól rámutatott ez az időszak, hogy az önfejlesztéssel megéri foglalkozni.
Ezekről már korábban írtam bejegyzést:
Hogy indult el a Jivasakti blog?
Mit értek spirituális fejlődés alatt?
Az önismereti kérdések fontossága.
A lényeg, hogy elindult akkor egy folyamat, hogy most eljutottam a BHF teológia szakára, mert azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben hozzájárulnak az ott tanultak egy olyan életmódváltáshoz és minőségi fejlődéshez, amire már nagyon régóta vágytam. Kellemeset a hasznossal nem? Csupa olyan dolgot tanulhatok a főiskolán, ami engem szolgál és kézzel fogható hatása van az életemre. Nagyszerű.
Olyan emberek adják át a személyes tapasztalataikat és vezetnek be egy több ezer éves tudományba, aminek az értéke felbecsülhetetlen!
Jelenlegi becsléseim szerint a BHF teológia alap és mesterszak a következő 5 évre biztosítja a folyamatos önfejlesztés, önmegvalósítást és a lelki, valamint szellemi egyensúlyt. 🙂
Belső béke – befelé figyelés
Ez most jelenleg a kedvenc gyakorlatom. Imádok ezzel foglalkozni. Nevezhetjük meditációnak, mantrázásnak, jógának teljesen mindegy. A lényeg egy olyan minőségi „énidő”, ami nagyon sokat ad. Nem meccsnézés, vagy piálás a garázsban, vagy sütögetés a haverokkal. Ezek olyan percek, órák, alkalmak, amikor csak te vagy. Jelen esetben csak én! Nagyon nagyon durva tükör volt az első pár alkalom, amikor rájöttem, hogy akkora káoszban vagyok, hogy azt elmondani nem merem.
Leültem 20 percre minden nélkül. Nincs telefon, zene, zaj, semmilyen zavaró tényező. Csak csendben ültem és figyeltem. Záporoztak a gondolatok, csak úgy cikáztak a fejembe. Egyik a másik után szüntelenül és nagyon nehéz volt, akár egy pár pillanatra is letekerni a belső hangerőt. Ahogy az egyik gondolatot elhessegettem, abban a pillanatban jött a másik. Rémisztő, hogy mennyire nem tudunk amúgy nyugton lenni.
Egyből éreztem, hogy ez egy olyan terület, amivel sürgősen el kell kezdeni foglalkozni. Jelenleg azt gondolom (ez persze nagyon hamar változhat, ahogy a megértésem változik ezzel kapcsolatban), hogy talán az elme pallérozásának ez lehet az alapja. Minél tovább tudom fenntartani a fejemben a csendet, annál jobban tudom uralni az érzékeimet. Ez pedig azt jelenti, hogy annál több időre tudok teljesen elvonatkoztatni a fizikai testtől és a tudattól. És ezek a pillanatok és érzések nagyon felemelőek.
Próbáld csak ki! Neked mennyi ideig megy a semmi? Amikor nem gondolsz semmire, nem csinálsz semmit, és nem érzékelsz se hangot, se illatot, se ízt, se meleget, se hideget. Amikor csak vagy. Ez egy nagyon kellemes állapot. És azt érzem, hogy minél többet gyakorlok, annál könnyebb elmélyedni és ezt az érzést tartani.
A belső béke
Talán ez a pillanat a belső béke. Amikor nem foglalkozol semmivel, nem aggódsz semmi miatt, nincs vágyad, nem érzel semmit. Bizarr, érdekes, vonzó és izgalmas állapot. És talán az a legizgalmasabb, hogy a figyelmet, ami ennek az eléréséhez szükséges a nap bármely pontján, szinte minden szituációban tudsz alkalmazni.
Az én gyakorlatom, ami segít fejlődni a mantra meditáció. Napi rendszerességgel gyakorlom és rengeteg pozitív hozadéka van már 1-2 hónap elteltével. Ezt elég részletesen leírtam itt. Teljesen mindegy, hogy milyen gyakorlattal éred el, hogy mit használsz ahhoz, hogy befelé tudj figyelni. Jóga, mantra, meditáció… Tényleg hiszem, hogy a belső béke alapja. Hogy miért?
Bocsánat. Még egy fontos dolgot tisztázni kell: mit jelent (nekem) a belső béke? Az én olvasatomban a belső béke azt jelenti, hogy:
- nincs hiányérzetem
- nem vágyok semmire (adott pillanatban)
- nem fáj semmim
- minden úgy jó, ahogy van
- nem félek
- nem várok semmit
- elégedett vagyok
Nagyjából azt is mondhatnám, hogy ennek az állapotnak az eléréséért kezdtem bele az életmódváltásba. Természetesen nem remete vagy szerzetesi létforma lebeg a szemem előtt. Én őszintén hiszek benne, hogy a rendelkezésünkre álló több ezer éves tudásanyag segítségével ezt az állapotot, el tudjuk érni a materialista anyagi világban is.
Nagyon sokat kell tanulni hozzá! Nagyon sokat kell tenni érte, de az abszolút boldogság (a fent leírt tényezők egyidőben való teljesülése) elérhető mindenki számára. És abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ehhez rengeteg út van. Nekünk nincs más dolgunk, mint kiválasztani a számunkra legszimpatikusabbat és azon járni. 🙂
Most számoltam meg, hogy ez csak az életmódváltás 4 pillére lett 😀 De nekem így is tetszik és marketing szempontból sokkal hatásosabb az 5 pillér, mint a négy. Viccelsz? Tuti nem javítom ki, a hülyének is megéri ennyiért 5 pillért kapni nem négyet.
Szerintem amúgy nagyon kevesek fogják visszatekerni és megszámolni, hogy valóban megvolt-e az 5?
Amire elengedhetetlen nagyobb hangsúlyt fektetni
Az életmódváltás alapjaihoz hozzá tartozik az, hogy megfelelő regenerálódási időt biztosítsunk a szervezetünknek. A mai pörgős világban ennek még nagyobb a jelentősége, mint bármikor ever. Nekem itt is nagyon sokat kellett fejlődnöm. Nagyon keveset aludtam és nagyon rosszkor.
Jellemzően fent voltam hajnal 1-ig vagy tovább, de 6 fele már keltem. Borzalmas. Én azt hittem milyen menő, hogy pár óra alvással nyomom a hetet, de nem az. Semmire se voltam 100 százalékosan alkalmas. A munkába, otthon, sportba, minden csak őrlángon ment, ha így visszatekintek. Rengeteget hallottam/olvastam a korán kelés egészségességéről és e mellett arról, hogy időbe kell feküdni.
Jó, ez tök egyértelmű, ha korán kelsz, akkor előbb kell aludni, hogy a minimum meglegyen. Na nekem ez szó szerint erőszakkal ment.
Kb. 3 éve kitaláltam, hogy én 04:50-kor fogok kelni minden áldott nap. Aha… Na, ez addig megy ilyen simán ameddig beállítod az órád, de ami akkor van, ha megszólal??? 😀
Három nap után annyira voltam hulla fáradt, hogy 22:00-kor felakadtak a szemeim és kidőltem. Így az időben fekvés jött magával. De mára már annyira megszoktam, hogy hétvégén is 5, 5:30 fele kelek magamtól. Az este tízkor fekvés mellett meg így simán kijön 7 óra alvás, ami nekem tényleg elég.
Sokkal energikusabb vagyok reggel ébredés után. Nem fáradok el annyira nap végére. Jobban figyelek, türelmesebb és stressz mentesebb vagyok, és sokkal kevésbé betegszem meg. Nyilván ezek nem csak az alvásnak és a korán kelésnek köszönhetőek. Már nem tudom szétválasztani a szokásaimat egymástól így a hatásukat sem.
Az életmódváltás pozitív hatása az életemre
Az előző gondolatot befejezve összeszedem, hogy milyen változásokat tapasztalok azóta, mióta az élet legtöbb pontján módosítottam a szokásaimon, így már szerintem mondhatom azt, hogy teljesen megváltozott az életmódom.
Nézzük felsorolás szintjén, miken változtattam az utóbbi években:
- alkohol teljes elhagyása
- húsmentes étkezés
- nem fogyasztok kávét
- rendszeres meditáció (naponta 30 perc)
- rendszeres mozgás (heti min 2 alkalom + napi aktivitás)
- minden nap kora reggeli ébresztő (04:50, igen hétvégén is)
- minden nap 22:00-kor fekszem
- naponta legalább 30 percet olvasok
- jelentkeztem a BHF vaisnava teológia szakra
- tudatosan kevesebbet dolgozok (kb. napi 1 órával, nyilván nem az állandó munkám, hanem a vállalkozás rovására)
Most hirtelen ezek a jelentősebb változások jutottak eszembe, amit az életmódváltáshoz sorolnék. Ahogy telik az idő a lista frissülni fog, ebben biztos vagyok.
Amit az életmódváltás adott
Szintén csak pontokba szedve és nem fontossági sorrendbe:
- reggelente kipihentebben ébredek
- alacsonyabb stressz szint
- alacsonyabb pulzus (nyugalmi és aktív egyaránt)
- jobb hangulat és közérzet
- kevésbé vagyok ingerlékeny
- sokkal türelmesebb vagyok
- tartalmasabbak a napjaim
- estére nem fáradok el annyira
- egész nap jobb az energiaszintem
- rengeteget tanulok
- szép lassan peregnek le a kilók
- nem bosszantanak fel a jelentéktelen dolgok
- megértőbb és toleránsabb lettem
Hirtelen ennyi. De így visszaolvasva kétségtelen, hogy megéri minden egyes erőfeszítés. Ezen el sem gondolkodtam egy percre se. Nagyon jó az irány és kifejezetten tetszik ez az út.
Összegzés
Így visszatekintve tényleg jelentős változáson mentem keresztül az elmúlt években. Ha belegondolok, biztosan nem tudtam volna egyik napról a másikra teljes életmódot váltani. Ezt nem is javaslom, sőt. Szerintem a következetesség és a fokozatosság alkalmazásával csodás eredményeket lehet elérni hosszútávon.
Nem gyorsulási verseny, nem sprint, hanem maraton. Nincs olyan, hogy késő. Pozitív irányban változni sosem késő. Törekedj az apró pici következetes lépések betartására
