Életünk során elég meghatározó az, hogy fejlődésünk céljából milyen önismereti kérdések jelennek meg a gyakorlatunkban. Nyújthat óriási segítséget viszont, ha felületesek vagy, vagy nem őszintén válaszolod meg őket, akkor vakvágányra visznek és ott maradsz, ahol a part szakad. Ha tényleg szeretnéd, hogy a személyiséged és a „lényed” fejlődjön, akkor elengedhetetlen a fontos kérdésekre az őszinte válasszal felelned.
Ez egy nagyon nehéz feladat, de ha úgy döntesz, te is a fejlődés útjára lépsz, abban az esetben célszerű legalább saját magadnak színt vallani. Nem, ez nem arról szól, hogy lehord magad, sőt!. A feladat az, hogy lásd milyen területen kell fejlődnöd, hol vannak elakadásaid vagy hiányosságaid. Erre keresem a választ. Nem az a cél első sorban, hogy az életnek azokon a területin érj el még jobb eredményeket, ahol amúgy is jól teljesítesz. Az én célom például, ahogy már korábban írtam az volt, hogy:
Jobb apa, jobb férj és értékesebb emberré váljak, ahogy múlik az idő és öregszem.
Ezért elég felesleges lett volna az életem azon részét elővenni, ahol megítélésem szerint jól teljesítek. Pokoli nehéz belenézni a tükörbe és felismerni azokat a tulajdonságokat vagy adottságokat, amik nem a legelőnyösebbek veled kapcsolatban:
- türelmetlen vagyok
- hirtelen haragú
- sokszor az egót helyezem előtérbe
- hajlamos vagyok megsértődni
- nem vagyok túl elfogadó másokkal szemben
- és sorolhatnám tovább…
Ezek elég kellemetlenek, ha saját magaddal kapcsolatban olvasod fel a fenti megállapításokat, nem igaz? Nehéz beismerni bizonyos rossz vagy kevésbé előnyös tulajdonságainkat…. Kétségtelen. De amennyire nehéz és sokszor fájdalmas feltenni az önismereti kérdéseket a saját személyiségünk vonatkozásában, annyira fontos.
Önismereti kérdések – mi a szerepe
Szeretném leszögezni, hogy sem szakember nem vagyok, se tanácsokat nem szeretnék neked adni az önvizsgálathoz! Csak egyszerűen szeretném elmesélni a saját tapasztalataimat ezzel a témával kapcsolatban. Így arra kérlek, hogy ennek megfelelően olvass tovább. Nem szeretnék semmilyen „varázsgyakorlatot” átadni, ezek pusztán a személyes tapasztalataim.
Miért van szükség az önismeretre?
Pofon egyszerű, ahhoz, hogy tudj változni elég nagy pontossággal és őszinteséggel meg kell tudnod mondani, hogy milyen ember vagy. Ha nem tudod saját megad jellemezni, nem látod magad kívülről, akkor mégis milyen változást szeretnél? Ebben lesznek segítségedre az önismereti kérdések. Ezeket összeírhatod te magad, de kérhetsz közeli hozzátartozóidtól is segítséget. Talán mások picit objektívebben látnak kívülről, mint te saját magadat.
Azért a legtöbb esetben nem azzal van a probléma, hogy nem tudjuk milyen emberek vagyunk valójában, hanem azzal, hogy még magunknak sem valljuk be azokat a tulajdonságainkat, amivel nem esik jól szembesülni. Sajnos ez ilyen. Egyszerű a folyamat de nem könnyű. Nagyon nem! Én emlékszem a pillanatra, amikor összeírtam a saját kis kérdéssoromat, őszintén megválaszoltam őket, majd akkor jött a pofon, amikor átolvastam a saját magam által írt jellemzést… Tényleg ilyen vagyok?Nagyon mélyen elgondolkodtatott az, amit írtam magamról, és ahogy emlékeim szerint a közeli hozzátartozóim vélekedtek rólam.
Egy biztos, tisztán láttam, hogy mely területeken kell elkezdenem azonnal dolgozni és nagy munkát belefektetni.
Ez persze nem elsőre ment. Első alkalommal fogtam a papírt és kivágtam a kukába…Ez baromság, nem ilyen vagyok és kész. Hetek, de lehet, hogy hónapok is elteltek, mire újra megválaszoltam az önismereti kérdéssort. Hát… Mondanom sem kell, az eredmény nem lett más vagy jobb. De itt legalább már három dolgot pontosan tudtam, ami így visszagondolva elég volt az induláshoz:
- cél: tudtam, hogy mit szeretnék elérni (jobb apa, jobb férj és értékesebb emberré váljak, ahogy múlik az idő és öregszem)
- út: ahhoz, hogy közelebb kerüljek a célomhoz, el kell kezdenem foglalkozni azzal, hogy változtassak a nem kívánt tulajdonságokon
- eszköz: tanulás…tanulás…tanulás… Elkezdtem tanulmányozni, hogy miért viselkedek így? Mi okozza a reakcióimat? Miért reagálok „ösztönösen” nem kívánatos módon. Rengeteget olvasok önismeretről a mai napig, mert szinte nincs elegendő idő, amit erre lehet fordítani
„Soha nem vagy kész” – ez egy örökké tartó folyamat
Nehogy azt gondold, ha elindulsz az önismeret útján, akkor van egy checklisted, egyszer csak a feladatok végére érsz, elfogynak a teendők és egy tökéletes ember fog visszanézni a tükörből. Ilyen nincs. Illetve van, ha minden információm helyes, akkor minden kultúrába egy ilyen személye létezik, ki így hívja, ki úgy. Kinek ember, kinek szobor, kinek mitológiai lény… De elég kicsi az esélye, hogy pont te leszel az.
Minél többet foglalkozol magaddal, a gondolataiddal, a saját személyiségeddel, annál jobban fogsz elmerülni a részletekben. És minél mélyebben merülsz alá, annál inkább fogod érezni, hogy egy adott önismereti kérdésben, rengeteg „helyes” válasz létezik, és mindegyik helyes válasznak, megszámlálhatatlan minősége figyelhető meg.
Szóval, ha jól csinálod, elég, hamar rá fogsz jönni arra, hogy ez egy végtelen folyamat. Mert azzal az eredménnyel, amit ma elérsz és elégedett vagy, meg fogod látni egy kis idő elteltével, hogy még mindig lehet csiszolni. És ebben is az önismereti kérdések segítenek! Először azt kérdezed meg:
Elég türelmes vagyok? – (válasz) Nem, sok esetben nem. Fáradtan, stresszesen pedig még kifejezetten ingerülten és türelmetlenül reagálok.
Amint javul a helyzet és el tudod mondani, hogy: legtöbbször már türelmes vagyok, de sokszor veszem észre, hogy a türelmem elszáll és ingerülten reagálok.
Látod? Ott az eredmény, de pontosan fogod látni, hogy ennek van egy magasabb szintje. Még ezen bőven lehet mit fejleszteni (erre értettem, hogy nem vagy kész soha).
Ha ki mered mondani, hogy valami nem jó az már fél siker!
Elsőre nekem is elég ijesztő volt szembesülni a saját negatív tulajdonságaimmal. Tudod, fogtam és kidobtam a francba. De ahogy olvastam a témában, nagyon sok helyen leírták, hogy: aki felismeri a hibáit, és őszintén ki tudja mondani saját magának, a munka oroszlán részét már elvégezte. Ezt én is alá tudom támasztani. Ha már magadnak nem hazudsz, és a gyengeségeidet, hibáidat, hiányosságaidat észre veszed, akkor már nagyon jó úton haladsz ahhoz, hogy tudj rajtuk változtatni.
Ha ez megvan, és elkezded magad (őszintén) megismerni, van egy célod vagy egy víziód, hogy milyen emberré szeretnél válni, akkor minden bizonnyal (ha elég éles a kép a vágyott önmagadról) megfelelő motivációd lesz ahhoz, hogy elindulj az önismereti fejlődés (vagy spirituális fejlődés) útján.
Sok bátorság és erő kell az első lépésekhez, de minden bizonnyal egéri! Nem adják ingyen (de még olcsón sem) a sikert. És az biztos, hogy első sorban téged fog szolgálni már a legkisebb változás az életedben. Közvetve ezzel pedig mások életére (feleség, férj, gyerekek, szülők, barátok és kollégák) hatással leszel.
A hang akit egész nap hallgatsz
Vele vagy összezárva a nap 24 órájában. Ez a hang fog neked az önismereti utadon a legtöbb segítséget nyújtani, de ugyan ez a hang fogja a lehető legtöbb akadályt eléd gördíteni. Érdekes nem? A legjobb barátod és a legádázabb ellenséged egy és ugyan azon „személy lesz”, TE MAGAD. A TUDATOD! Na ez teszi az egészet annyira érdekessé. Ebbe most nem megyek bele annyira mélyen, ami fontos, hogy ezt jegyezd meg. Az a belső hang, ami mindenhova elkísér, a legnehezebb helyzetekben tud segítséget nyújtani, és szinte minden élethelyzetet egy pillanat alatt tönkre tud tenni. Ennek a belső hangnak a koordinálása a legnehezebb feladat.
A működése viszont sokkal egyszerűbb mint gondolnád. De a hang kontrollálása sem megy egyik napról a másikra. Sok Idő mire meghallod, idő mire rájössz, hogy „rajtad múlik az, hogy mit mond”. Idő mire megtanulod uralni, és irányítani. Idő mire hasznosan és boldogan tudsz vele együtt élni.
De szerintem, mindenek előtt az egész önismeretnek és személyes valamint a spirituális fejlődésnek az a kulcsa, hogy jóban legyél magaddal. Egy olyan személy beszéljen veled (tudod ez az a hang, ami egész nap megy e fejedbe) a nap 24 órájában, akivel mély és őszinte barátságban vagy.Ha most elmennél egy lakatlan szigetre, meddig bírnád egyedül a „hangoddal’? Segítene túlélni és jól érezni magad, vagy épp ellenkezőleg, az őrületbe kergetne? Ez a fő cél, hogy egy olyan hang szóljon bent, akivel könnyen és boldogan tudsz együtt élni.
Nagy munka vár rád, de megéri
Már minden bizonnyal látod te is, amit az elején leírtam. Az önismereti kérdések nem oldják meg minden problémádat, épp ellenkezőleg. Kibillentenek és egy olyan oldaladat mutatják meg, amit még lehet te sem ismertél, vagy csak nem vetted észre (mert így kényelmesebb volt). Nem tudok neked jó kérdéseket mondani. Neked sem lennének jók az én kérdéseim, és nekem sem a tieid. Mások vagyunk, de látod még az is nagyban különbözik, hogy milyennek látod magad és milyen vagy valójában.
Ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor az mindenféleképp egy jó jel, ami azt jelenti, hogy foglalkozol magaddal és szeretnél változni. Hogy épp türelmesebb, megbízhatóbb, elfogadóbb vagy nyugodtabb szeretnél lenni az első körben nem is számít. Vedd észre, ha valamiben nem úgy teljesítesz, ahogy szeretnél, ismerd fel a hiányosságaidat, és kezdj el dolgozni magadon!
Az, hogy ebben neked milyen eszköz fog segíteni, az megint részlet kérdés, nincs egységesen bevált recept. Valakinek a hit és a vallásgyakorlás, valakinek egy külső szakember, van akinek spirituális gyakorlat és még sorolhatnám. Az alap szituáció minden esetben ugyan az…
Felismered, hogy van amiben szeretnél változni, van egy cél, amit el szeretnél érni, ha elég kitartó vagy megtalálod az eszközt, amivel eléred a célodat.
Remélem hasznos volt elolvasni a gondolataimat. Bízom benne, hogy legalább egy kis részletet magaddal tudsz vinni és segített. Kívánom, hogy ügyesen haladj az utadon és napról napra közelítsd meg azt a célt, amit szeretnél elérni!
Andris
